Szerepeink összeegyeztetése nem könnyű feladat, de már anyává válásunk előtt sem az. Az anyává válással viszont gyakran felmerül a kérdés, hogy akkor mostantól már csak anya lehetek? Bocsánatot kell kérnem előre, ha pihenni vagy sportolni szeretnék? Rossz anya vagyok, ha a fontos tárgyalásra akkor is elmegyek, ha beteg a gyerekem?
Legyünk őszinték. Néha nehéz mindent összeegyeztetni. Ha több feladat, szerep a miénk, akkor bizony előfordul, hogy jobban kell szerveznünk az időt, s az is előfordulhat, hogy késleltetnünk kell a vágyainkat – de mindkettő előfordult akkor is, amikor még nem voltunk édesanyák, így nem most találkozunk ezekkel először. A legnehezebb az, ha nincs vagy nehezen megszervezhető/elérhető a segítség, az a személy, aki helyettesíteni fog minket. Nagyon fontos, hogy legyen ilyen, mert a fentira adott válasz az, hogy nem. Nem csupán nem kell, de nem is szabad “csak” anyának lenned!
És most nem feltétlenül a házimunkára gondolok, sőt. Inkább arra, hogy dolgozni is kell, mert ugyebár minden pénzbe kerül, netán karriert szeretnél építeni – s vegyük észre, ez utóbbi is kell, hiszen ha karriert szeretnél építeni, azt belső indíttatásból teszed, s ezért meg is kell ezt tenned önmagadért! Ha beteg is a gyereked, s neked el kell menned életed tárgyalására, vagy egyszerűen pénzt kell keresned, nem szabad hogy emiatt bűntudat gyötörjön! (Persze szervezd meg, hogy legyen, aki gondoskodik távollétedben a gyermekedről!)
Ha életed párjával szeretnél együtt tölteni időt, de a gyerek sírdogál utánad: ne bánkódj ezen, inkább menj és érezzétek jól magatokat! Beszélgessetek “felnőtt témákról”, ám ha ez lehet, ne a gyerektéma legyen (vagy legalábbis ne csak az)! Ha mozgásra van szükséged, sportolj! Ha egy táncos estére vágysz – akár a barátnőiddel -, ne habozz! Ha a csend hiányzik, akkor szervezd meg magadnak azt!
Emlékezz vissza arra a nőre, aki a gyerekeid előtt voltál. Mert a gyerekvállalással nem kell lemondanod róla, hanem teljesebbé teheted. Nem kell, hogy ez egy kivonás legyen, legyen inkább összeadás: több lehetsz általa, nem kevesebb. Sokaknál persze nagyon nehéz megszervezni, esetleg félsz, hogy mit gondolnak rólad mások, vagy szinte egyáltalán nincs segítséged… Mégis meg kell tenned magadért! És a babádért! Ő tőled tanul, téged figyel, nem jobb, ha egy teljes, boldog anyát lát mintának, aki az áttáncolt éjszaka után feltöltődve ezerszer türelmesebb, aki a tárgyalás után milliószor elégedettebb, aki az élete párjával töltött este után sokkal kiegyensúlyozottabb? A gyereknek nem az kell, hogy feláldozd magadat érte – ez egy nagy félreértés! Az kell neki, hogy amikor vele vagy, akkor jól legyél vele, hogy valóban vele légy.
Találd meg az egyensúlyt, fedezd fel, mi az, ami még fontos – a gyermeked és az anyaságod mellett -, és szánj rá időt, energiát! Haladj kis lépésekkel. Nem kell rögtön egy egész hétvégére elmenned. Először menj el heti egyszer tornázni, vagy kávézni egyet a barátnőddel. Ha te is látod, hogy a “helyettesítés” jól működik és több szabadidőt igényelnél, vagy több időt kell szánnod a munkára, jöhet a következő lépés. Ha az elején nem megy túl jól a dolog, akkor se ijedj meg. Lehet, hogy csak az időpont volt rossz, amikor magára hagytad a kisbabádat. Ha délelőtt fáradtabb, nyűgösebb, nyilván nehezebben viseli az elválást. Ilyenkor próbáld meg pl. a délutáni alvás utánra tenni a programodat. Ráadásul gyakran csak addig sír, amíg kilépsz az ajtón, utána már semmi baja. Ez persze szívfájdító, de ha öt perc múlva kapsz egy fotót a mosolygó gyermekedről, teljesen megnyugodhatsz.
Ne feledkezz meg önmagadról önmagadért, a gyermekedért, a párodért, a családodért.
