Akkor most csak anya lehetek?

Szerepeink összeegyeztetése nem könnyű feladat, de már anyává válásunk előtt sem az. Az anyává válással viszont gyakran felmerül a kérdés, hogy akkor mostantól már csak anya lehetek? Bocsánatot kell kérnem előre, ha pihenni vagy sportolni szeretnék? Rossz anya vagyok, ha a fontos tárgyalásra akkor is elmegyek, ha beteg a gyerekem?

Kérhetsz segítséget

Legyünk őszinték. Néha nehéz mindent összeegyeztetni. Ha több feladat, szerep a miénk, akkor bizony előfordul, hogy jobban kell szerveznünk az időt, s az is előfordulhat, hogy késleltetnünk kell a vágyainkat – de mindkettő előfordult akkor is, amikor még nem voltunk édesanyák, így nem most találkozunk ezekkel először. A legnehezebb az, ha nincs vagy nehezen megszervezhető/elérhető a segítség, az a személy, aki helyettesíteni fog minket. Nagyon fontos, hogy legyen ilyen, mert a fentira adott válasz az, hogy nem. Nem csupán nem kell, de nem is szabad “csak” anyának lenned!
És most nem feltétlenül a házimunkára gondolok, sőt. Inkább arra, hogy dolgozni is kell, mert ugyebár minden pénzbe kerül, netán karriert szeretnél építeni – s vegyük észre, ez utóbbi is kell, hiszen ha karriert szeretnél építeni, azt belső indíttatásból teszed, s ezért meg is kell ezt tenned önmagadért! Ha beteg is a gyereked, s neked el kell menned életed tárgyalására, vagy egyszerűen pénzt kell keresned, nem szabad hogy emiatt bűntudat gyötörjön! (Persze szervezd meg, hogy legyen, aki gondoskodik távollétedben a gyermekedről!)

Egy kicsit kettesben
Ha életed párjával szeretnél együtt tölteni időt, de a gyerek sírdogál utánad: ne bánkódj ezen, inkább menj és érezzétek jól magatokat! Beszélgessetek “felnőtt témákról”, ám ha ez lehet, ne a gyerektéma legyen (vagy legalábbis ne csak az)! Ha mozgásra van szükséged, sportolj! Ha egy táncos estére vágysz – akár a barátnőiddel -, ne habozz! Ha a csend hiányzik, akkor szervezd meg magadnak azt!
Emlékezz vissza arra a nőre, aki a gyerekeid előtt voltál. Mert a gyerekvállalással nem kell lemondanod róla, hanem teljesebbé teheted. Nem kell, hogy ez egy kivonás legyen, legyen inkább összeadás: több lehetsz általa, nem kevesebb. Sokaknál persze nagyon nehéz megszervezni, esetleg félsz, hogy mit gondolnak rólad mások, vagy szinte egyáltalán nincs segítséged… Mégis meg kell tenned magadért! És a babádért! Ő tőled tanul, téged figyel, nem jobb, ha egy teljes, boldog anyát lát mintának, aki az áttáncolt éjszaka után feltöltődve ezerszer türelmesebb, aki a tárgyalás után milliószor elégedettebb, aki az élete párjával töltött este után sokkal kiegyensúlyozottabb? A gyereknek nem az kell, hogy feláldozd magadat érte – ez egy nagy félreértés! Az kell neki, hogy amikor vele vagy, akkor jól legyél vele, hogy valóban vele légy.

Haladj kis lépésekben
Találd meg az egyensúlyt, fedezd fel, mi az, ami még fontos – a gyermeked és az anyaságod mellett -, és szánj rá időt, energiát! Haladj kis lépésekkel. Nem kell rögtön egy egész hétvégére elmenned. Először menj el heti egyszer tornázni, vagy kávézni egyet a barátnőddel. Ha te is látod, hogy a “helyettesítés” jól működik és több szabadidőt igényelnél, vagy több időt kell szánnod a munkára, jöhet a következő lépés. Ha az elején nem megy túl jól a dolog, akkor se ijedj meg. Lehet, hogy csak az időpont volt rossz, amikor magára hagytad a kisbabádat. Ha délelőtt fáradtabb, nyűgösebb, nyilván nehezebben viseli az elválást. Ilyenkor próbáld meg pl. a délutáni alvás utánra tenni a programodat. Ráadásul gyakran csak addig sír, amíg kilépsz az ajtón, utána már semmi baja. Ez persze szívfájdító, de ha öt perc múlva kapsz egy fotót a mosolygó gyermekedről, teljesen megnyugodhatsz.
Ne feledkezz meg önmagadról önmagadért, a gyermekedért, a párodért, a családodért.