Már a kisebbek is tudják, hogy március 15-én ünnep van. Azt is látják, hogy mindenhol kitették a nemzeti színű zászlót. És meg is kérdezik, hogy mit ünneplünk március 15-én. Találtunk egy szuper verset, ami a kicsik számára érthetőbbé teszi nemzeti ünnepünket!
Volt egy császár, régen élt
Kitől sok-sok ember félt.
Igazságtalan dolgot tett,
A legtöbb ember szegény lett.
Megunta ezt a magyar nép,
S gondolta a tettek mezejére lép.
Március volt, eső esett,
Így történt meg ez az eset.
Fiatalemberek összegyűltek,
Egy kávéházban körben ültek.
Tizenkét dolgot szerettek volna,
Papírra írták szépen sorba.
A nyomdába vitték a lapot,
S ott is hagytak csapot-papot.
Azt akarták, hogy mindenki lássa,
A császár őket már ne bántsa!
Zuhogott, szakadt a sok eső,
Egyre több ember bújt ott elő.
Mikor az utca tele volt, egy bajszos férfi hangosan szólt:
-Elszavalom én a versem,
Beletettem szívem, s lelkem.
Petőfi Sándor volt a neve,
Sokan tapsoltak, éljeneztek vele.
Igen ám! De a gonosz császár megtudta,
Hogy emberekkel teli az utca.
Azt akarják, hogy ő menjen el,
Ezért így kiáltott: Lóra fel!
Katonákat gyorsan kért,
A magyaroktól nem is félt!
Elkezdődött hát a csata,
Harcolt is az egész haza!
Magyar huszárok harcot vívtak,
Csatáztak is, amíg bírtak!
Magyar hősök, ők így lettek,
A hazánkért sokat tettek.
Emlékezünk fehér ingben,
Piros-fehér-zöld lesz minden.
Kokárdánknak ez a színe,
Szomorú sok magyar szíve.
De, a császár már messze jár,
A békesség itt van már.
A sok huszár messze űzte,
Kokárdát az ingre tűzte.
A huszárok hősök lettek,
Velünk sok jót együtt tettek.
A császár meg messze szaladt,
Itt ő bizony nem is maradt!
Ha itt is maradt volna,
Ez a mese másról szólna.
Itt a vége, fuss el véle,
Aki tudja, elmesélje.
Forrás: facebook.com/varazsvisko
