Ideális kor az apaságra. Van ilyen?

Milyen érdekes, hogy egy autó vagy napelem, de akár egy notebook megvásárlása előtt is milyen komoly erőfeszítéseket teszünk, hogy a számunkra legtökéletesebb döntést hozzuk meg, ugyanakkor sokaknál a családtervezés az „ahogy esik úgy puffan” kategóriába tartozik. Ráadásul egyáltalán nem mindegy, hogy mikor leszel apuka, fiatalon vagy később.

Többféleképpen feltehetjük a kérdést: hány évesen érdemes, lehet, vagy szabad felelősségteljesen meghozni a döntést.

18 éves korodtól, sőt, valójában hamarabb is jogodban áll úgy dönteni, hogy szülő leszel. Ezt azonban a legkevésbé sem javaslom, mert rengeteg baj származhat belőle. A legkézenfekvőbb, hogy a saját tanulmányaidat nem tudod odáig folytatni, hogy el tudj látni egy családot. És folyamatosan külső segítségre szorulva élni sem vezet feltétlenül jóra.

Tehát éppencsak nagykorúként meg lehet hozni a döntést, de nem érdemes. Az egyetem vége, a fiatal felnőtt kor vízválasztó. Óriási a csábítás, hogy karrierbe kezdj, bejárd a világot, pár év fesztiválozás férjen már bele.

És ha karrierbe kezdesz, nincs megállás. Majd lesz gyerek, ha nem albérletben lakunk. Majd lesz gyerek, ha lesz új kocsi. Majd, ha voltunk Japánban. Így pont el lehet odázni addig, amíg már szinte a szalagavatóján sem fogsz tudni ott állni, legalábbis a statisztika szerint.

Valahol itt lesz a jó megoldás, 20 és 40 között, de hol?

Ha függetlenítjük elméletben a gondolatot a pénztől, mi a különbség egy huszon- és egy negyvenéves között?

Egészségileg nyilván jobban van egy húszéves, hiszen amikor a gyereke húsz lesz, ő még mindig csak negyven, jó eséllyel lesz nagypapa belőle. Nincs akkora generációs szakadék a szülőkkel, bár húsz év is sok tud lenni. Sokkal többet és jobban bír fizikailag, ami mindenképp jót tesz bizonyos helyzetekben, pl éjszakázás, cipekedés, közös foci stb.

Akár hiszed, akár nem, de fontos a közeg is, amiben mozogsz. Sőt! Ezen kifejezetten sok tud múlni.

Ha neked lesz először gyereked, mert a többiek még harmincévesen is sörpongoznak péntek esténként, könnyen haverok nélkül maradhatsz. Nem mentek el a kocsiban alvósra tervezett nyaralásokra, az olcsó repjegyes külföldi hétvégékre, aztán egyszer csak arra ébredsz, hogy kikerültél a cset- csoportból, vagy annyiszor mondtál nemet, hogy már nem is hívnak. Ennek a másik oldala, hogy amikor te ott állsz néhány kamasszal, kereshetsz új barátokat, mert a többiek kisbabáznak otthon és ők nem fognak jönni.

Akár a tanulmányok is megszakadhatnak a gyerekvállalás egyik következményeként: kell a lé, dolgozni kell menni, lehetőleg sokért. Ha itt megszakad a karrier, azt nem könnyű visszahozni, mert a kortársak a ranglétrán téged beelőzve lesznek a főnökeid, egészen a nyugdíjig. Nem mindig vicces.

Ha idősebb korodban leszel szülő, ezek a dolgok másként alakulnak. Ha negyven évesen leszel apa, jó eséllyel nem leszel ott a gyereked lagzijában. Elég vetni egy pillantást az átlagéletkort ábrázoló KSH táblázatra, és te is belátod. De az sem valószínű, hogy a nagypapaságról szóló könyvekre költöd majd a nyugdíjadat. Ezzel számolj.

Ugyanakkor valószínűleg a karriered és a tanulmányaid teljesebbek lesznek, tehát eleve jobb eséllyel indulsz a továbbiakhoz. A gyerek jobb iskolába járhat, jobb környéken lakhatsz, és az sem utolsó, hogy komoly élettapasztalatod lesz addigra. Ez eddig milyen jól hangzik nem? Viszont sokkal kevésbé bírod majd az éjszakázást, és kikészít, ha három fogzós éjszaka egymás után nem alszod ki magad. A melóban sem ugrálhatsz jobbra-balra, mert már elég fontos leszel ahhoz, hogy számítsanak rád, lehet, beosztottjaid vagy alkalmazottjaid is lesznek. De ha ügyes voltál, már bejártad a világot, elolvastál könyveket, csalódtál nagyokat emberekben, lehet, nem is az első házasságotok már.

Mindezzel együtt az az én véleményem az, hogy engem semmiképp se kövess, mert én mind a kettőt kipróbáltam :-D. Ez egyesíti mind a két út hátrányait.

Szerző: Bende Tibby Apavlogger a Youtuberól https://www.youtube.com/c/TibbyBende