Közeleg a gyereknap, és ilyenkor könnyű belecsúszni abba, hogy újabb játékokat, plüssöket vagy apróságokat vásároljunk a gyerekeknek. Persze jó érzés meglepni őket valamivel, de őszintén: hány olyan játék van otthon, ami pár nap után a szoba sarkában landolt?
Pedig a gyerekeknek sokszor nem még egy tárgyra van szükségük, hanem ránk. A figyelmünkre. Az időnkre. Arra, hogy egy napig tényleg velük legyünk.
Nem arról van szó, hogy mindent szabad és aznap teljes káosz uralkodik a házban. Nem kell minden kérésre igent mondani. Inkább arról, hogy tudatosan próbálunk lazítani a mindennapi szabályokon, és egy picit jobban alkalmazkodni ahhoz, amire a gyerek vágyik.
Az „igen nap” azért is lehet különleges gyereknapi ajándék, mert ma már egyre nehezebb tárgyi dolgokkal lenyűgözni a gyerekeket. Egy újabb játék sokszor csak rövid ideig izgalmas — az élmények és a közösen megélt pillanatok viszont sokkal mélyebben megmaradnak bennük.
Többen beszámoltak arról, hogy a gyermekük egyáltalán nem olyan programokat választott a saját igen napján, amit a szülők a legnagyobb jószándékkal választottak volna a számára.
Anyaként egyébként is vágyik rá az ember, hogy végre legyen egy olyan nap, amikor nem kell mindig ünneprontónak lenni.
Mert mi történik, ha aznap fagyit eszik reggelire, egész nap ninjásat játszik és jelmezben mászkál mindenhová? Valószínűleg semmi.
Az igen nap lényege nem a korlátlan költekezés, nem az őrült szabályszegés, és nem is az, hogy a gyerek bármit megtehet. Sokkal inkább az, hogy egy kicsit kipróbálhatja, milyen érzés, amikor az ő ötletei, vágyai és tempója kerülnek a középpontba.
De a legtöbb gyerek valójában nem is vágyik extrém dolgokra. Nem kérnek luxusutazást, vagy egész napos kütyüzést. Inkább arra vágynak, hogy a szülők figyeljenek rájuk, kapcsolódjanak hozzájuk és egy napig egy kicsit az ő szemén keresztül nézzék a világot.
A legjobb az egészben, hogy ehhez nem kell sok pénz. Inkább jelenlét kell.
Próbáljuk meg úgy szervezni a napot, hogy valóban a gyerekről szóljon:
a házimunka ráér,
a mosás megvár,
a telefon lehetőleg maradjon félretéve,
és ha lehet, a gyerek se kütyüzzön egész nap.
Akár ez lehet a mini igen nap egyik „szabálya”: ma mindenki kevesebbet telefonozik, és többet figyelünk egymásra.
És a lényeg: nem kell tökéletesnek lennie. Nem attól lesz emlékezetes a nap, hogy minden program hibátlanul sikerül. Hanem attól, hogy a gyerek azt érzi: ma tényleg fontos volt.
A szakemberek szerint a közösen megélt élmények és a minőségi együtt töltött idő kulcsszerepet játszanak a gyerekek érzelmi biztonságában és fejlődésében.
A közös játék, beszélgetés, nevetés vagy akár egy egyszerű közös séta is erősíti a szülő-gyerek kapcsolatot. Ezekből a pillanatokból alakul ki az a biztonságos kötődés, ami hosszú távon a gyerek önbizalmára, érzelmi stabilitására és társas kapcsolataira is hatással van.
A kütyümentes idő pedig különösen fontos lett a mai világban. Amikor félretesszük a telefonunkat, a gyerekek azt élik meg, hogy valóban figyelünk rájuk. Nem fél szemmel. Nem megszakítva. Hanem teljes jelenléttel.
És sokszor pont ezekből a legegyszerűbb közös pillanatokból lesznek azok az emlékek, amiket évek múlva is emlegetnek majd.
Valószínűleg nem arra fognak emlékezni, milyen játékot kaptak egy adott gyereknapon.
Hanem arra, hogy együtt ettetek fagyit reggelire, építettetek egy bunkert a nappaliban, és aznap anya meg apa tényleg csak velük foglalkozott.
