A szüléshez közeledve egyáltalán nem mindegy, hogy a baba hogyan helyezkedik el a pocakban. A magzat pozíciója lehet fejvégű, farfekvéses, vagy harántfekvéses. Ha a harántfekvéses vagy farfekvéses pozíció a szülés időpontjáig nem változik, nagy eséllyel császármetszésre lesz szükség.
Amíg a babának elegendő helye van a pocakban, tetszőlegesen változtathatja a helyzetét. A harmadik trimeszterben azonban már egyre szűkösebb a tér és a magzati pozíció a szülés szempontjából egyáltalán nem mindegy. Ha a baba farfekvéses, vagy harántfekvéses pozíciót vesz fel, a szülész-nőgyógyász megpróbálhat módosítani a helyzetén, ha azonban ez nem sikerül, a baba életének védelme érdekében nem támogatott a hüvelyi szülés. Azt, hogy a baba milyen pozícióban helyezkedik el, ultrahangvizsgálattal ellenőrzik.
Ez az ideális pozíció a szülés szempontjából, hiszen a baba fejjel lefelé néz, a popsija és a lábak pedig felül vannak. Annak, hogy a baba arca ilyenkor a kismama háta, vagy a pocakja felé néz nincs érdemi jelentősége.
Harántfekvés esetén a baba lényegében keresztben fekszik az anyaméhben. Ez a pozíció azért veszélyes, mert előfordulhat, hogy a köldökzsinór a babát megelőzve születik meg és ilyenkor a köldökzsinór keringése akadályozottá válik. Harántfekvés esetén szinte minden esetben császármetszésre van szükség, nagyon ritkán előfordul, hogy a magzatot a megfelelő irányba tudják fordítani, ha a méh lazább és elég a magzatvíz. Ez általában második szülés esetén lehetséges.
Farfekvés kb. a babák 3%-ánál fordul elő, valamivel gyakoribb, mint a harántfekvéses pozíció. Ilyenkor a baba feje felfelé néz, a popsija pedig a szülőcsatorna felé. Ennél az elhelyezkedésnél nem mindegy, hogy a lábak hogyan állnak. Nézhetnek lefelé, lehetnek a baba előtt keresztben, vagy állhatnak felfelé a baba arca előtt. A farfekvéses pozíció akkor a legveszélyesebb, ha a lábak lefelé néznek, úgy, mintha a baba állna. Ilyenkor fennáll a köldökzsinór előreesésének veszélye. Ebben az esetben a császármetszés elkerülhetetlen, a többi esetben azonban lehet esély a hüvelyi szülésre.
A babák a 36. hét környékén veszik fel a végső pozíciót. Ha nem a legbiztonságosabb, fejvégű pozícióban helyezkedik el a magzat, akkor a nőgyógyász megpróbálhatja megváltoztatni a helyzetét, ezt hívják külső magzatfordításnak.
Harántfekvésű babáknál ezt a módszert nem alkalmazzák, farfekvéses babáknál azonban működhet a dolog. Az eljárás során az orvos a hason keresztül gyengéd nyomást alkalmaz a magzatra, miközben az ultrahang segítségével figyeli a magzat mozgását. A siker sok tényezőtől függ, például a magzat méretétől, vagy a magzatvíz mennyiségétől.
Ha a fordítás nem jár sikerrel, általában császármetszésre kell számítani.
De honnan fogod tudni, hogy megindult a szülés? Ehhez kapsz némi segítséget cikkünkben:
https://edeskisbabam.hu/felkeszulni-vigyazz-kesz-indul-a-szules/
A harántfekvés és a farfekvés fekvési rendellenességnek számít, hiszen ilyenkor jelentősen csökken az esély a természetes úton történő szülésre. Általában nem tudni, hogy mi okozza a fekvési rendellenességeket, de van néhány hajlamosító tényező, mely eltérítheti a babát a fejvégű pozíciótól.
Ilyen lehet például a
szűk medence,
elölfekvő méhlepény,
méh fejlődési rendellenessége
ikerterhesség
vagy a méhlepény rendellenessége.
A nőgyógyászok egyetértenek abban, hogy a császármetszésnek nagyobb a kockázata, mint a hüvelyi szülésnek, ha azonban a fekvési pozíció miatt nem tudsz természetes úton szülni, kénytelenek a biztonságosabb császármetszést választani és jobb, ha erre te is felkészülsz.
Szerző: Teszkó Szilvia
