Jó dolog, hogy az Apák napja egyre inkább beépül a köztudatba és az apukák is megkapják a nekik kijáró figyelmet, extra szeretetet ezen a különleges napon. Apák napja június harmadik vasárnapja, vagyis idén június 21-re esik. Hoztunk nektek négy zseniális verset, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Ki-ki válasszon kedve szerint, vicceset, vagy meghatót.
Az én Apukám a legjobb a világon,
Legyen sokat velünk, én csak azt kívánom,
Kedves s szeret engem, tudom én ezt nagyon,
Szeretettel köszöntöm Őt e szép Ünnep Napon!
Bartos Erika – APÁHOZ
Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
De nem is vagyok baba!
Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e mondd korán reggel
Dolgozóba menni?
Jó érzés-e hazaérni,
Megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
Ma is nagyobb lettem?
Jó érzés-e betakarni,
Puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
Kérlek, ne menj messze!
Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
Kézen foglak Téged!
Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
Ketten, kéz a kézben!
Lackfi János: Apanapi tanácsadás
Mit csináljunk apák napján?
Anyák napja, az még hagyján,
Szavalunk szép verseket,
A szülők meg bőgjenek!
Apák napján általában
Ovi, suli sincs, mert nyár van!
Nyáron honnan szedhetek
Jó bőgetős verseket?
Vagy vigyek vágott virágot?
Férfinak? Olyat ki látott?
Az apa-lény nem túl finom,
Nem érdekli a kerti gyom.
Hát mit szedjek egy csokorba
Apa nyakába ugorva?
Zavarban van a gyerek,
Fancsalog és őgyeleg.
Megvan! Újságból kitépek
Csomó autós, focis képet!
Virággá hajtogatom,
Tetszeni fog ám nagyon!
S hogy az autós-focis képek
Maradjanak szebbnél szépek,
Váza helyett e napon
Mindet majd sörbe rakom!
Boldog Apák Napját!
Drávicz Gyula: Édesapámnak
Akkor kezdődött hajdanán,
azon a bolondos éjszakán,
amikor meglátta arcomat,
s először hallhatta hangomat.
Azonnal tudtam, hogy büszke rám,
ahogyan azt mondta: kisbabám,
és mikor gyengéden felkapott,
két karja békét és hont adott.
Úgy tűnt, hogy burokban növök fel,
azt, hogy ő szóval vagy ököllel
hányszor is védett a gonosztól,
nem veti papírra golyóstoll.
Nem írja azt sem, hogy felnevelt,
megadva mindent, mi tőle telt,
gondosan vigyázta lépteim
utamnak síkjain, bércein.
Bánom, hogy mindezért, jó apám,
köszönet tán el sem hagyta szám,
nem tettem semmit, hogy többre vidd,
s én sosem óvtam még lépteid.
Egyszer majd én adom meg neked,
amit egy ember csak megtehet,
s téged fog védeni két karom,
miközben hangodat hallgatom.
És akkor rádöbbensz majd talán,
hogy ez pont olyan, mint hajdanán,
s lehet még büszkébben mondja szád,
én vagyok egykori kisbabád.
Szerző: Teszkó Szilvia
