A méhkarcolást a meddőségi kezelések egyik lehetséges beavatkozásának tartják IVF eljárások során. Ennek hatását több tanulmány is vizsgálja, bár még kevés számú adat áll rendelkezésre. A méhkarcolás segítheti az embrió beágyazódásának esélyét.
Méhkarcolásnak nevezzük az endometrium, vagyis a méhnyálkahártya direkt megsértését vagy megkarcolását, amely eljárást endometrium mintavétel során is alkalmaznak a nőgyógyászok, ezt endometriális biopsziának nevezzük. Az endometrium a méh belsejét bélelő szövetréteg, ehhez tapad hozzá a terhesség első lépésében az embrió. A megtapadást, illetve a teherbe esést megnehezítheti, ha az anyaméh nyálkahártyája nem biztosít számára megfelelő környezetet.
A méhnyálkahártya sérülést, vagyis méhkarcolást az IVF-et megelőző ciklus luteális fázisában, a 16.-22. ciklusnap között ajánlott elvégezni. Minden esetben szakorvos által indokot esetben végezhető el az eljárás annak érdekében, hogy növeljék az embrió beágyazódásának esélyét. A méhkarcolás lényegében arra készteti a szervezetet, hogy „meggyógyítsa” a keletkezett sebet, vagyis vegyi anyagokat és hormonokat szabadítson fel, amelynek következtében a méhnyálkahártya fogékonyabbá válik az embrió beültetése iránt.
Az eljárás során a méhnyakon keresztül egy körülbelül 3 mm széles, rugalmas műanyag csövet (pipelle katéter) vezetnek be a méhbe, amelyet előre-hátra mozgatva és forgatva megkarcolják az endometriumot. Az eljárás igen egyszerű, pár perc alatt elvégezhető és nem igényel altatást vagy érzéstelenítést (igény esetén helyi érzéstelenítés kérhető). Az eljárás mellékhatásai lehetnek alhasi görcsök vagy enyhe fájdalom, de ezeknél komolyabb mellékhatásokra nem kell számítani. A méhkarcolás kockázata lehet a fertőzés, azonban a gyermekre nézve nincsen további ismert kockázata az eljárásnak.
Szerző: For Life Medical Center
