Pöttyöslabda.hu
Kb. egy hónapja történt, hogy az 5.5 éves nagyfiam közölte: anya mozog a fogam. Fel voltunk rá készülve, hogy lassan szóba kerül a téma, hisz ősszel iskolába megy, de mégis… egy ilyen hír nagy dolog. Olyan klisés, hogy „még csak most született”, de mikor tudatosul bennünk az idő múlása, mégis felötlik a gondolat.
Aznap este a férjemmel elkezdtünk stratégiát gyártani: mi a helyzet szerintünk a fogtündérrel. Sokan sokfélét gondolnak és nincs egy jó megoldás. Én azt vallom, hogy minden családban olyan hagyományt teremtsenek, amivel a szülők is azonosulni tudnak. De azt is vallom, hogy a gyerekeknek hihetetlenül nagy szükségük van az ilyen „varázslatra”, hisz ők körülbelül 10 éves korukig még nem az elvont gondolkodás világában vannak, ezen időszak óvodáskori, sőt kisiskolás kori részére is jellemző a mágikus gondolkodás. Szóval bármennyire is nyitott gondolkodású vagyok, azt pszichológiai szempontból nem tudom támogatni, hogy „minden ilyen kitaláció az badarság, és nem fogok a gyerekemnek hazudni”… ha nem szeretnénk fogtündért, Mikulást, angyalokat, ne legyenek, de valami legyen helyette.
Szóval elkezdtük a fogtündér témát átbeszélni. 3 gyerekünk van, mind átmegy majd reményeink szerint a teljes fogváltáson… ilyen szempontból nem éreztük jónak azt a stratégiát, hogy minden egyes kipottyant fogért legyen valami nagy ajándék.
