Beszélgetni a gyerekeinkkel? Egyszerűen hangzik, de néha sokkal nehezebb, mint gondolnánk. A családokat annyira beszippantja a munka, a lecke, a napi teendők, a fürdés, fogmosás, pakolás alvás, hogy sokszor úgy érezzük, egy percünk sem maradt, amikor megbeszélhetnénk, mi történt aznap az iskolában/óvodában. Ez a nap már elment, majd holnap, gondoljuk magunkban, de a mókuskerék holnap is ugyanaz lesz.
Ha már hosszabb idő eltelt anélkül, hogy a napi praktikus dolgokon túl mást is megbeszéltetek volna, vagy a gyermeketek amúgy sem az a beszédes fajta, nem kell elvárni tőle, hogy rögtön egy órás kiselőadást tartson. Ha azonban kitartóan, napi szinten nyüstöljük, hogy legalább egy pár szóban mondja el, mi volt a legjobb a napban, egy idő után magától is megered a nyelve. Ha túl sok a tennivaló, tudatosan, meghatározott időpontban vegyük elő a témát (suliból/oviból hazamenet, vacsora közben, lefekvés előtt stb.).
A nem történt semmi nem elég jó. Legalább egy dolgot áruljon el a napból, ami mondjuk nem a leckéhez kapcsolódik (jó volt az ebéd a menzán, kapott egy csokit az egyik barátjától, a barátnője megdícsérte a ruháját, segített az egyik gyereknek). Ha végiggondolja a napját, biztosan talál egy jó dolgot, ami aznap történt vele. Ha semmi jó nem történt, akkor mesélje el a borzalmasakat.
Sok mindent elárul a gyermekünkről, hogy hogyan látja/értékeli a társaival történt dolgokat. Nyugodtan faggasd ki az osztálytársairól/ovis társairól, sok érdekes dolog ki fog derülni és nem csak a társairól, hanem róla is.
Ha a gyermeked szívesen beszél bármiről, mesél a napjáról, vagy az érzéseiről, sokkal könnyebb lesz beszélni vele a fontos dolgokról. Az a gyermek, akivel nem beszélgetnek napi szinten, aztán leültetik, hogy “Most valami fontosról szeretnénk beszélni veled”, ijedtséget fog érezni. A szokatlan helyzet miatt azt gondolja, hogy valami rossz, vagy kellemetlen lesz a téma. Ha azonban már benne vagytok a beszélgetésben, könnyebb előhozni a fontos, vagy kényesebb témákat is. Ha érzed, hogy most figyel és nyitott feléd, ráterelheted a beszélgetést az olyan témakörökre, mint pl. az agresszió, a szóbeli vagy fizikai bántalmazás, a rossz társaság, vagy akár kamaszkorban a káros szenvedélyek. Fontos, hogy a végén kérjünk visszacsatolást. Tudjuk meg, vajon mit értett meg a beszélgetésből és ő milyen következtetéseket vont le.
Ha nem kérdezel, azt hiheti, téged nem is érdekel, mi történik vele. Tegyél fel konkrét kérdéseket, arra sokkal könnyebb válaszolni, mint egy általános “Milyen volt a napod?” kérdésre. Kérdezz a barátairól, tanárairól, ovis nénikről. Pl. Bence mit szokott hozni tízóraira? Melyik gyerek jár a legtöbbet a büfébe? Szokott-e valamelyik gyerek rendszeresen vicceskedni órán? Melyik a legszigorúbb tanár? Melyik a legigazságosabb/legigazságtalanabb tanár? Hogyan ébresztik a kicsiket az óvónénik? Adnak-e repetát a finom kajákból? Hogy ünneplitek a szülinapot az oviban? Kivel játszottál ma az udvaron? Ki szerezte meg ma először a nagy Lego alaplapot?
Bármilyen kérdésből kiindulhat egy jó beszélgetés és nem tudhatod, aznap éppen melyik témára lesz vevő.
A gyerekeket nagyon érdekli, te milyen voltál gyerekkorodban, vagy akár az is, te hogyan oldottad meg a konfliktusaidat. Nyugodtan meséld el őket, nem fogják azt gondolni, hogy a múltban úgyis minden másképp volt, ha pedig azt gondolják, akkor is párhuzamba állíthatjátok, milyen volt akkor és most.
Ha problémája van egy osztálytársával, te is kereshetsz hasonlót és elmondhatod a tapasztalataidat. Pl. “Nekem is volt olyan osztálytársam, aki állandóan árulkodott, egész szünetben a tanárral beszélgetett, folyton beszólogatott stb.
A legfontosabb, hogy gyermeked érezze, hogy figyelsz rá és érdekel a mondandója, legyen az bármilyen apróság is. Ha az apróságokat elmondja neked, később a fontos, vagy számára komoly fejtörést okozó dolgokat is el fogja mondani. És te ott lehetsz, amikor tanácsra, vagy útmutatásra van szüksége.
Szerző: Teszkó Szilvia
