A szülés utáni inkontinencia sok nőt érint, ennek ellenére gyakran előfordul, hogy az érintettek nem kérnek segítséget, sőt kérdezni sem mernek a problémáról. Orvos szakértőnk, Dr. Kozma Bence szülész-nőgyógyász, urogynekológus és Dr. Mesterné Tóth Bernadett, medencefenéki gyógytornász összegyűjtötte a leggyakrabban felmerülő kérdéseket és megoldásokat.
A vizeletinkontinencia a vizelet véletlen vagy akaratlan távozását jelenti a hólyagból. Az inkontinencia súlyossága a kis szivárgástól a hólyag feletti kontroll teljes elvesztéséig terjedhet. Szerencsére vannak módszerek a vizeletinkontinencia javítására, sőt gyógyítására is. Ajánlott idejekorán segítséget kérni.
A várandósság során olyan hormonok termelődnek, amelyek megnyújtják a húgyhólyagot, a beleket és a méhet tartó izmokat és szöveteket. Ezt a nagyrészt izomból és kötőszövetből álló szövetcsoportot medencefenéknek nevezzük. Amikor a baba a hüvelyen keresztül lefelé halad, majd megszületik, a medencefenék megnyúlik, illetve egy ideig feszülés alatt marad. A hormonok és a megnyúlt izmok kombinációja gyakran okozhatja a hólyagot kontrolláló izmok meggyengülését. Ez akaratlan vizeletvesztéshez vezethet.
Sokan már a várandósság alatt is tapasztalnak akaratlan vizeletvesztést. Ahogy a baba növekszik, a megnagyobbodó méh nyomást gyakorol az alatta lévő hólyagra. Ez a hólyagra nehezedő extra nyomás gyakran egy kis további behatás, mint például nevetés, tüsszentés vagy testmozgás hatására könnyen akaratlan vizeletvesztéshez vezethet. Ezért van az, hogy a várandós nőknek a terhesség alatt gyakran enyhe vizeletinkontinenciájuk van.
Az első várandósság során a nők több mint egyharmadánál alakul ki átmeneti stresszinkontinencia, a későbbi terhességek során pedig ez az arány akár 75 százalékra is növekedhet. Jó hír, hogy a várandósság alatt inkontinenciával küzdő nők legnagyobb része a szülés után néhány héttel újra eléri a teljes kontinens állapotot, azaz meggyógyul az inkontinenciából. A szakirodalom alapján a kismamák mintegy 5%-ánál marad meg a stresszinkontinencia egy évvel a szülés után.
A vajúdás és a szülés olyan erőknek teszik ki a testet, amelyekkel más körülmények között nem találkozhatunk. A medence izmai és idegei ebben különösen érintettek. Ahogy a baba feje halad a kismedence irányába, a medence belsejében elhelyezkedő izmok nyomás alá kerülnek. Minél inkább előrehalad a szülés folyamata, annál nagyobb erőhatás nehezedik ezekre az izmokra és az alatta húzódó idegekre. Ez az erőhatás átmenetileg csökkenti egyes szövetek vérellátását, mely tovább hajlamosít a szöveti károsodás kialakulására. A fájások közötti szakaszokban ismét megfelelő a vérellátás, ez gyorsan regenerálja az adott területeket. Sok esetben azonban elhúzódik a kitolási szak, ekkor ismét nagyobb a szöveti károsodás lehetősége. Az itt futó idegeknek jelentős szerepe van azon izmok megfelelő tónusának kialakításában, amelyek komoly tartó funkcióval bírnak a hólyag és a végbél tekintetében. Az idegek károsodása esetén ezek az izmok gyengébbé válhatnak, amely szintén kedvez az inkontinencia kialakulásának. Egyes tanulmányok a hüvelyi szülést követően a nők több mint felénél mutattak ki változásokat ezen idegek működésében. A szöveti sérülés valószínűségét csökkenti, ha a vajúdás és a szülés során lehetőség van rá, hogy a szülő nő csak a természetes ingereket követve, leginkább a fájások alatt végezzen toló mozdulatokat.
A szülő nők túlnyomó többségénél nem alakul ki inkontinencia. A legtöbb esetben a szülés által okozott károsodás idővel magától helyreáll, a szövetek a normális gyógyulási folyamaton mennek keresztül. A nők többsége a szülés után néhány hónapon belül nem tapasztal már inkontinenciát. A hüvelyi szülésen átesett nők csaknem felénél szinte azonnal, néhány napon belül helyreáll a kontinens állapot, 60%-uknál pedig mintegy két hónapon belül teljesen rendeződik a helyzet. Néhány nőnél azonban a sérült szövet nem nyeri vissza 100%-ban a szülés előtti erősségét. Náluk nagyobb a valószínűsége az inkontinencia és a későbbiekben a kismedencei süllyedés kialakulásának.
Fontos megjegyezni, hogy a császármetszés sem nyújt abszolút védelmet az inkontinencia kialakulása ellen, bár ritkábban, de itt is kialakulhat szülés után a betegség. Ha egy kismama a szülés után akaratlan vizeletvesztést tapasztal, feltétlenül érdemes szakember segítségét kérni, mert a korai kezelés csökkentheti annak kockázatát, hogy az inkontinencia egész életre szóló problémává váljon.
Legjobban úgy előzhető meg, ha már gyermekvállalás előtt tudatosan felkészítjük a testünket a várandósságra, szülésre. Figyeljünk a testsúlyunkra, ne dohányozzunk, ne végezzünk extrém megterheléssel járó sportokat és legfőbbképpen tornáztassuk belső izmainkat, a medencefenéki izmokat! A testsúlyunk normalizálása azért fontos, mert minden egyes kiló plusz terhet jelent a medencefenéki izmunkra, ami a terhességgel és a szüléssel még tovább gyengül, így kevésbé tudja betölteni egyik fő funkcióját, a vizelet tartását.
Várandósság alatt úgyszintén vigyáznunk kell testsúlyunkra, mindemellett fontos odafigyelnünk a rostdús táplálkozásra, hogy ne legyen székrekedésünk, erőltetett székeléssel ne gyengítsük a várandósság alatt már egyébként is meggyengült medencefenéki izmainkat. A terhesség 12. hetétől pedig mindenképpen érdemes elkezdeni a medencefenéki tornát kismama tornában jártas gyógytornásszal.
Amennyiben testsúlytöbblettel rendelkezünk, a fogyásra nagyon nagy hangsúlyt kell fektetnünk, ugyanis minden egyes kilóval kevesebb súly már jelentősen javíthat az állapotunkon.
Mielőtt bármilyen tornába belekezdenénk, először meg kell néznünk a medencefenéki izmok állapotát. A szülés ugyanis nagyon nagy terhet jelent ezekre az izmokra. Egy izom lehet gyenge, megnyúlt, sérült (főleg természetes szülés után), de akár feszes, görcsös is. Ezen kívül kialakulhatnak idegsérülések is. Mindegyik közrejátszhat az inkontinencia megjelenésében, de mindig az adott izomproblémának megfelelő tornát kell választani. Tudnunk kell mi a probléma, hogy arra célzott feladatokat vagy eszközöket tudjunk javasolni az inkontinencia megszüntetéséhez.
Mindezek mellett fontos megállapítanunk, hogy a páciens jól végzi-e a gyakorlatokat. Sokan, főleg egy extrém meggyengült izomnál vagy idegsérülés esetén más izomcsoporttal kompenzálnak, rosszabb esetben lefelé préselnek, így még tovább ronthatnak az állapotukon. Ezért érdemes egyénileg medencefenéki tornában jártas gyógytornászhoz fordulni.
A mozgás fontos és kell is, főleg ha a fogyás is célunk, de inkontinencia esetén nagyon meg kell fontolnunk mit mozgunk, mert akár árthatunk is magunknak.
Inkontinencia esetén kerülendő minden olyan tevékenység, ami nehéz súly emelésével, ugrálással, futással, hasűri nyomás-fokozódással jár. Így amíg tünetet tapasztalunk és amíg nem erősítjük meg a medencefenéki és core izmainkat, addig kerülendők a következő sporttevékenységek: súlyemelés, crossfit, futás, ugrálós aerobic, HIIT edzések. Ezek a sportok tovább gyengítik a medencefenéki izmokat, ha azok nem tudnak megfelelő erővel aktiválódni tovább fokozhatják a tüneteket, vagy újabb problémákhoz (szervek süllyedése) vezethetnek. A következő mozgásformák javasoltak: séta (gyors, hegymenetes), bicikli, elliptikus tréner, úszás, a legtöbb táncforma. Egyéb sportolási lehetőségekről érdemes az egészségi állapotunkat pontosan ismerő gyógytornásztól tájékozódni.
Szerző: Dr. Kozma Bence, szülész-nőgyógyász, urogynekológus
Dr. Mesterné Tóth Bernadett, medencefenéki gyógytornász
