A baba érkezésével az egész család élete megváltozik, beleértve a kisállatot is. A család bővülésére nem csak a szülőknek kell felkészülni, de a kutyát, vagy cicát is fokozatosan hozzá kell szoktatni a változásokhoz. De hogyan kezdjünk neki?
Mielőtt a baba megérkezik, mutassuk meg a bababútort, babakocsit, játékokat az állatnak. Engedjük, hogy nyugodtan megszimatolja, körbejárja, akár többször is. Ha kíváncsian, de békésen viselkedik, dicsérettel vagy jutalomfalattal erősíthetjük meg.
A kórházból hazatérve vigyünk haza egy pelenkát vagy takarót, amin a baba illata érezhető. Tegyük le a földre vagy az állat saját területére, és figyeljük. Az a cél, hogy az illat természetes, ismerős információvá váljon, ne pedig ismeretlen „betolakodóként” hasson.
Még mielőtt a baba hazajönne a kórházból, időnként játsszunk le babasírást, gügyögést az állatnak. Kezdetben halkan, később akár hangosabban, hogy az állat megszokhassa a számára ismeretlen hangokat is.
Ahelyett, hogy a baba érkezésekor hirtelen változtatnánk az állat napirendjén, fokozatosan vezessük be az új ritmust. Ha kevesebb közös játékidő vagy séta várható, azt lassú átvezetéssel csökkentsük, így az állat nem köti a változást a baba jelenlétéhez, és kevésbé alakul ki féltékenység vagy bizonytalanság.
Az állatoknak szükségük van egy saját, érinthetetlen zugra, ahová elvonulhatnak.
Kutyának: lehet egy mobilkennel vagy fekhely.
Cicának: jó megoldás magaslati búvóhely, polc, macskafa vagy doboz, ahová nem nyúl senki.
Etető- és alomtálca: legyenek nyugodt, zavartalan helyen.
Ha a kisállatnak ezentúl máshol lesz a helye, azt jóval a baba érkezése előtt költöztessük át, hiszen egy hirtelen áthelyezett alomtálca stresszt, sőt nem kívánt helyre piszkítást eredményezhet.
Kutyánál vezessük be vagy erősítsük meg a „helyedre” parancsot, és minden alkalommal jutalmazzuk, ha szót fogad.
Cicánál a parancs kevésbé működik, nála azt jutalmazzuk, amikor önként a saját helyét választja. Egy finom falat vagy macskamenta motiváló lehet – de csak akkor adjuk, ha a helyén van.
Az első benyomás meghatározó. Így készüljünk fel:
Kutyát vigyük el egy nagyobb, fárasztó sétára, játékkal egybekötve, a macskával játsszunk aktívan, jutalomfalatokkal kombinálva.
Hazaérkezéskor:
Először baba nélkül üdvözöljük a kutyát, hogy lecsillapodjon az izgalom.
Ezután vegyük pórázra, és engedjük, hogy nyugodtan megszimatolja a babát – mindig a kutya tempójában, soha ne erőltetve.
Cica esetében:
Ne emeljük oda erőszakkal, hagyjuk, hogy ő kezdeményezze az első interakciót.
Ha félénk, tartsuk a baba illatú textilt közel, de ne kövessük vele.
Mindkét esetben:
Dicséret, finomság, nyugodt hang, szeretetteljes simogatás – az első találkozás legyen pozitív élmény.
Soha ne hagyjuk felügyelet nélkül a babát az állattal, még akkor sem, ha minden tökéletesnek tűnik.
A baba érkezése után is tartsuk meg az állat számára kialakított, megszokott napirendet. A rendszeresség biztonságot ad – ha az etetés, séta vagy játék nagyjából ugyanabban az időben történik, az állat könnyebben alkalmazkodik az új élethelyzethez.
Nagyon fontos, hogy mindennap legyen egy „csak mi ketten” pillanat, amikor a gazdi kizárólag a kutyára vagy cicára figyel. Ezek a meghitt, megszokott pillanatok megerősítik a kötődést, és azt üzenik az állatnak: „Fontos vagy, nem szorultál háttérbe.”
Soha ne a baba közelében etessük az állatot, hogy ne alakuljon ki feszültség a táplálék körül.
Bébikapuk vagy elválasztók felszerelésével könnyedén megelőzhetők a véletlen, felügyelet nélküli találkozások.
Ügyeljünk arra, hogy az állat bármikor vissza tudjon vonulni, amikor szeretne, és legyen tere a békés megfigyelésre.
A legfontosabb, amit a kisállat érezhet ebben az időszakban, az az, hogy a család bővült – de az ő helye benne nem csökkent. A fokozatosság, a türelem és a szeretetteljes megerősítés segítségével a baba és a kisállat között élethosszig tartó, különleges kötelék alakulhat ki, amely biztonságot és rengeteg örömet hoz az egész család számára.
Szerző: Teszkó Szilvia
