Az esti mese fontos pontja a napnak, sokaknál elképzelhetetlen a lefekvés esti mese nélkül. És itt nem a rajzfilmekre gondolok, hanem az összebújós meseolvasásra. Mert a meseolvasás nem csak a lelkünknek jó, de rengeteg pozitív hatása van a gyermekre. Lássuk, mik is ezek!
Ha a gyermek olyan problémával találkozik a mesében, amely a saját életében is jelen van, a mese segít neki feloldani a problémából fakadó belső feszültséget. Egyrészt megnyugtatólag hat rá, hogy nem csak ő szembesül nehéz helyzetekkel (pl. fél a sötétben, nehezen talál barátot stb.), másrészt másnak a szemszögéből is átélheti a szituációkat és akár megoldási módokat is kaphat rá. Fontos, hogy a gyermek életkorának és fejlettségi szintjének megfelelő mesét válasszunk. Az egészen piciknél a napi élmények megbeszélésével vezethetjük be az esti mesét. A 3-4 éves gyerekek szeretik az egyszerű történeteket, szívesen hallgatnak olyan meséket, amelyeknek ők maguk, vagy hozzájuk hasonlók a főszereplők és amelyek mindennapos történéseket dolgoznak fel. 4-5 éves korban még nem válik külön élesen a realitás és a fantázia. 5 éves kor környékén fejlődik ki az úgynevezett kettős tudat, ami azt jelenti, hogy a gyermek beleéli magát a mesébe, de már képes különválasztani a mese eseményeit a valóságtól.
A rendszeresen mesét hallgató gyerekek jóval nagyobb szókinccsel rendelkeznek, mint azon társaik, akiknek nem olvasnak otthon mesét. Ráadásul olyan szavak és kifejezések is “rájuk ragadnak”, amelyek az otthoni, mindennapos kommunikációban nem fordulnak elő. A meseolvasás, mesekönyv nézegetés hozzájárul ahhoz, hogy könnyebben felismerjék/megtanulják a betűket és nagyban segíti az olvasás tanulást a későbbiekben.
A gyermek képzeletvilága nagyban meghatározza a személyiségét. Miközben mesét hallgat, a képzelete szárnyra kel, belehelyezkedik a szerepekbe, megéli a konfliktusokat. A mese révén megtanulja, hogy gyakran kihívásokkal kell szembenézni, segíteni kell másoknak, segítséget lehet kérni, dönteni kell a különböző lehetőségek között – pont úgy, ahogy néha a saját életében is. A történetek egyfajta érzelmi biztonságot adnak számára, feloldják a félelmeket, erősítik az önbizalmát.
Azok a mesék, melyekben a jó győzedelmeskedik és a rossz elnyeri méltó büntetését, vagy amiben a legkisebb főhős a lehetetlennek tűnő akadályokat is legyőzi bátorságot és pozitív jövőképet ad a kicsik számára. Elhiszik, hogy a jó mindig győz a rossz felett és neki is sikerülhet bármi az elé tornyosuló akadályok ellenére.
A könyvnézegetés, egy állandó dologra való fókuszálás nagyban javítja a koncentrációt. Ezzel szemben a mozgóképek felerősítik a mozgásra fókuszáló figyelmet, amely azt eredményezi, hogy a gyermeknek később nehézséget okoz majd huzamosabb ideig egy dologra figyelni. Ez az iskolában súlyos gondokat okozhat, ezért mindenképpen érdemes a rajzfilmek mellett mesekönyvet nézegetni, illetve akár diavetítőzni.
Azoknak a gyerekeknek, akiknek sokat olvasnak a szüleik, élénkebb a fantáziájuk, leleményesebbek, kreatívabbak. A tévés mesenézés során a gyerekek a képeket készen kapják, csak befogadni képesek, nem pedig újat teremteni, alkotni. Azok a gyerekek, akiknek sokat mesélnek a rajzaik is kreatívabbak, részletgazdagabbak.
Az esti meseolvasás egy fontos rituálé, egy biztos pont a gyermek életében. A szülővel való összebújás, a közös élmény, a megnyugvás időszaka. A meseolvasás és utána egy kis beszélgetés a nap tökéletes lezárása, amely erősíti a szülő-gyermek bizalmi kapcsolatát.
Ha a gyermek sokszor, akár napokon, heteken keresztül kéri ugyanazt a mesét, az azt jelenti, hogy még “dolga van vele”, talált benne valami olyat, amit újra át akar élni, amitől választ kap egy kérdésére, vagy konfliktushelyzetére. Nyilván a szülőnek is megvannak a kedvenc és olykor utált meséi, de ilyenkor engedelmeskedjünk gyermekünk kérésének. Segít neki helyretenni az élményeit, jobban megérteni az ok-okozati összefüggéseket, feldolgozni az érzéseit.
Joggal merül fel a kérdés, hiszen általában a képernyőn futó történeteket ugyanúgy kiválaszthatjuk életkornak és érdeklődésnek megfelelően, a legtöbb mese pozitív, a jók győznek a gonoszok felett stb. Azonban amíg mesehallgatás közben a gyermek fantáziája szárnyal, addig a tévézés során mindent készen kap. A belső képek oldják a szorongást, a gonosz esetében például a gyermek képzelete csak annyit és olyan formában jelenít meg, amelyet még képes feldolgozni, ezzel szemben a tv képernyőn nem tudja befolyásolni a képeket és nem is megy végbe a belső képalkotás.
Mindezzel nem azt mondjuk, hogy a gyerek soha ne nézzen tv-t, de a szülő aktívan vegyen részt a képernyős tartalmak kiválasztásában és lefekvés előtt közvetlenül a tv képernyő helyett a mesekönyv kerüljön a középpontba.
A mesélés már újszülött korban elkezdődik, a mondókák, a ringatók, vagy egyszerűen a babával való beszélgetés ráhangolja a gyermeket a későbbi, valódi meseolvasásra. Mindig a gyermek életkorának, vagyis inkább fejlettségi szintjének megfelelő mesét olvassunk és ahogy nő a gyermek, úgy bővül és változik a meseanyag. A mesét hallgató gyermekekből később olvasó felnőtt lesz és az értő olvasás pozitív hatásait nem képes felülmúlni semmi.
Szerző: Teszkó Szilvia
