Béres Alexandra fitness világbajnok 15 évvel ezelőtt hozott egy bátor döntést, kiállt a nyilvánosság elé és elmondta, hogy lombikprogram segítségével sikerült teherbe esnie. Ez a kiállás pedig valószínűleg nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a lombik ma már nem számít sem tabunak, sem szégyennek, sem titkolnivalónak.
A történethez hozzátartozik, hogy mi nagyon fiatalon ismerkedtünk meg egymással, én 18 éves voltam akkor. Körülbelül fél év múlva már össze is költöztünk Krisztiánnal és 20 éves voltam, amikor hozzámentem feleségül. Nagyon szerettük egymást, de még fiatalok voltunk és hosszú ideig nem is gondolkodtunk azon, hogy babánk legyen. Ennek ellenére a média persze folyamatosan kérdezgette, hogy mikor lesz már kisbabánk, úgy, hogy nálunk még tervben sem volt.
Körülbelül 6-7 éve voltunk házasok, amikor úgy gondoltuk, hogy már itt lenne az ideje és akkor szembesültünk a ténnyel, hogy nálunk ez nem olyan egyszerű kérdés. Persze közben a média szemében én voltam “A KARRIERISTA”, aki csak a munkájával foglalkozik, közben pedig fogalmuk sem volt róla, hogy mi min megyünk keresztül.
Sajnos nem volt olyan kezelés, ami a mi problémánkon segített volna, így az egyetlen opció a lombik volt. Ezt viszont inkább ajándékként, egy lehetőségként fogtuk fel, hogy egyáltalán megpróbálhatjuk, így az elejétől fogva pozitívan álltunk hozzá.
Az én életemben valahogy semmi sem sikerült elsőre, így mindig úgy álltam hozzá a dolgokhoz, hogy ettől még nem szabad elkenődni. Mind a két lombik másodjára sikerült és ennek lelki okai is vannak szerintem. Az orvosnak is meg kell ismernie a testünket, a reakcióinkat, így összesen négy hormonkezelésen vagyok túl, ami persze nem könnyű, de nem szabad kétségbe esni, ha nem sikerül rögtön. Azt is tudom, hogy ez nem csak lelki, de hatalmas anyagi terhet is ró a családokra, de az a csoda, ami utána jön, tényleg mindent megér.
Összetartó család vagyunk, így a család, meg néhány barátunk már tudta. Amikor Panna már a pocakomban volt, akkor hoztam egy döntést, hogy elmesélem a történetemet. Egyrészt azért, hogy úgy mondhassam el, ahogy én szeretném elmondani, másrészt azért, hogy segítsek mindazoknak, akik hasonló szituációban vannak és erőt adjak nekik.
Én úgy tudom, hogy nagyon az elsők között voltam és sokan borzasztóan hálásak voltak, hogy ki mertem állni. Persze megértem, hogy az emberek nem akarják kitenni a kirakatba a magánéletüket, de sokan küzdöttek vele, nem találtak fogódzkodót és nekik bizony jól jött ez a segítség. Nekem tényleg az életem ajándéka volt ez a lehetőség és az orvosaim is annyira csodálatosak voltak, hogy azóta is tartjuk a kapcsolatot.
Az orvosom külön kért, hogy figyeljek oda az étkezésre. Persze én sportolóként mindig nagy figyelmet fordítottam erre, de vannak olyan táplálkozási szabályok, főleg a szénhidrát fogyasztással kapcsolatban, amire igenis oda kell figyelni. A mozgás és a táplálkozás mellett pedig szerintem hatalmas szerepe van a lelki befogadásnak is. Fel kell készíteni a tudatunkat arra, hogy milyen csoda történik a testünkben. Megpróbáltam minél inkább összetett szénhidrátokat, sok zöldséget, gyümölcsöt fogyasztani, az alkoholt is teljesen elhagytam az étrendemből és igyekeztem feltöltődni. Ennek ellenére még így is csak másodikra sikerült, mert szerintem ezen a befogadási folyamaton végig kell menni.
Szerencsére nálunk ez nem okozott gondot, sőt inkább még egy picit jobban összehozott bennünket. Egy ilyen szituáció általában vagy teljesen széthúzza a párt, vagy még inkább úgy érzik, hogy ők együtt szeretnék ezt megoldani. Nálunk a második volt.
Az orvosom azt mondta, hogy onnantól kezdve, hogy a kisbaba megfogant, ez a terhesség ugyanolyan, mint a többi. Én imádtam mindkét várandósságomat, szerettem, hogy nem kell behúzni a hasam, szerettem babadolgokat vásárolni stb. Előtte nagyon-nagyon pörgős életem volt és ez az időszak nyugalmat is hozott. A sporttal egyébként csak az utolsó három hétben álltam le és úgy voltam vele, hogy most már bármelyik pillanatban megérkezhet a gyermekem. Érdekes módon a baba épp akkor fékezett be és úgy döntött, hogy nem akar még kijönni, annyira jól érezte magát odabent.
Nem tudom, hogy ez a lombik miatt van, vagy sem, de én nagyon aggódó anyuka vagyok. Egy élsportolónak egyébként hozzátartozik a természetéhez, hogy szeretnénk mindent a legnagyobb kontroll alatt tartani.
Nyilván már nem volt akkora nyomás rajtunk, de azért izgultunk, hogy mennyi idő telik el például a két baba között és ez a terhesség sem jött össze elsőre. A várandósság tekintetében nem volt egyik könnyebb, mint a másik, a második babám viszont sokkal nehezebb baba volt, mint az első. Az első nagyon könnyen belesimult az életünkbe, míg a második egy vibráló, nagyon érdekes kislány, akinek egy türelmes anyukára volt szüksége.
Próbálják meg lelkileg befogadni ezt az egészet, mert ez egy nagyon pozitív út, amin nagyon türelmesnek kell lenni és semmiképpen se bántsák magukat érte. Meg kell élni, hogy már az is ajándék, hogy próbálkozhatunk.
Ez a harmadik sportág, ahol válogatottként képviselhettem Magyarországot. Egy síelésnél próbáltuk ki barátokkal és annyira beleszerettünk, hogy elkezdtünk utánajárni, hogyan lehet Magyarországon is megvalósítani. Először baráti körben terjedt el, de utána már komoly sporttá vált. Én már csak hobbi szinten játszom, de a kislányom és a férjem aktívan benne vannak. Csodálatos játék, teljesen kikapcsol.
Igen. Szerintem nagy segítség, hogy amikor megszületik a baba és az anyuka nem tud, vagy nem szeretne elmenni otthonról, akkor is tud a videók segítségével mozogni. Külön öröm, hogy számtalan fiatal lánytól hallom, hogy az anyukájuk is tornázott velem és most ők azok, akik a videóim segítségével nyerték vissza a régi formájukat.
Hamarosan egy új kozmetikai márkával lépek a nyilvánosság elé, ami miatt nagyon izgatott vagyok. A Balance 100%-osan engem tükröz, remélem másoknak is elnyeri majd a tetszését.
Szerző: Teszkó Szilvia
