Magyarországon már orvosi indok nélkül, az édesanya kérésére is elvégezhető a császármetszés. A 2025 októberében megjelent új szülészeti szakmai irányelv lehetőséget biztosít erre, de a beavatkozás továbbra sem automatikus. Mutatjuk, milyen feltételeknek kell teljesülniük, ki dönthet a műtétről, és mit érdemes tudnia annak, aki császármetszéssel szeretne szülni.
A Belügyminisztérium 2025. október 16-án tette közzé a császármetszésről szóló új egészségügyi szakmai irányelvet. A dokumentum egyik fontos eleme, hogy részletesen szabályozza az úgynevezett anyai kérésre végzett császármetszés feltételeit.
Ez azt jelenti, hogy a várandós akkor is kezdeményezheti a műtétet, ha sem nála, sem a magzatnál nem áll fenn olyan egészségügyi probléma, amely önmagában indokolná a császármetszést.
A szakmai szóhasználatban ezt CDMR-nek (Cesarean Delivery on Maternal Request) nevezik.
Fontos azonban, hogy a kérés lehetősége nem jelent feltétel nélküli jogosultságot a műtétre. Az irányelv részletes tájékoztatást, többszöri konzultációt és szakmai mérlegelést ír elő annak érdekében, hogy a döntés megalapozott legyen.
A szülés módjával kapcsolatos elképzeléseket számos személyes tapasztalat és körülmény befolyásolhatja.
Az új szakmai irányelv több olyan okot is felsorol, amelyek miatt egy várandós előnyben részesítheti a császármetszést.
Ilyen lehet például a szülési fájdalomtól való félelem, a kiszolgáltatottság érzése, egy korábbi traumatikus szülésélmény vagy a sürgősségi beavatkozások miatti aggodalom.
Mások számára a tervezhetőség jelent fontos szempontot, esetleg attól tartanak, hogy a hüvelyi szülés során sérülés érheti a babát, vagy hosszú távú medencefenéki problémák alakulhatnak ki.
A szakmai irányelv szerint az orvosnak fel kell tárnia a kérés hátterét. Ennek célja, hogy a várandós megfelelő tájékoztatást és szükség esetén segítséget kaphasson a döntéséhez.
A hivatalos szakmai irányelv hat lépést határoz meg, amelyeket a műtét előtt teljesíteni kell.
Az orvos és a várandós megbeszélik, miért szeretné az édesanya a császármetszést.
Ha például a döntés hátterében erős szülési szorongás áll, pszichológiai segítség is felajánlható. A fájdalomtól való félelem esetén a szülési fájdalomcsillapítás lehetőségeit is át kell beszélni.
Figyelembe veszik többek között a várandós egészségi állapotát, korábbi szüléseit, esetleges betegségeit és későbbi gyermekvállalási terveit.
Az orvosnak ismertetnie kell a hüvelyi szülés és a császármetszés rövid és hosszú távú előnyeit, valamint lehetséges szövődményeit.
Erre azért van szükség, hogy a várandósnak legyen ideje átgondolni a hallottakat, és ne egyetlen beszélgetés alapján szülessen meg a végleges döntés.
A konzultációkat dokumentálni kell, a várandósnak pedig alá kell írnia a vonatkozó dokumentációt.
Ha mindez megtörtént, és az édesanya továbbra is császármetszéssel szeretne szülni, a műtét az irányelv szerint elvégezhető.
Az anyai kérésre történő császármetszés szakmai jóváhagyását az irányelv tapasztalt, vezető beosztású szülészorvos hatáskörébe utalja.
Fontos szempont, hogy ez az orvos ne legyen személyesen érintett a várandós rendszeres gondozásában, és tervezetten a műtétben se vegyen részt. Ez a szabály az elfogulatlan tájékoztatást és döntéshozatalt szolgálja.
Az orvos ugyanakkor nem kötelezhető arra, hogy kizárólag anyai kérésre császármetszést végezzen.
Ha a beavatkozást szakmai vagy etikai okból nem tartja elfogadhatónak, az irányelv szerint javasolt időben másik szakorvoshoz, szükség esetén másik egészségügyi intézménybe irányítani a várandóst.
A lehető legkorábban.
Az irányelv szerint már a várandósgondozás elején, de legalább a terhesség első felében érdemes beszélni a szülés módjával kapcsolatos félelmekről és elképzelésekről.
Így elegendő idő maradhat a szükséges konzultációkra és a körültekintő döntéshozatalra.
Ha a kismama csak a vajúdás megindulása után jelzi először, hogy császármetszést szeretne, és korábban nem történt meg az előírt tájékoztatás, az irányelv nem javasolja a kizárólag anyai kérésre történő műtét támogatását.
Ez természetesen nem vonatkozik azokra az esetekre, amikor a szülés során orvosi okból válik szükségessé a császármetszés.
Az irányelv szerint az anyai kérésre tervezett császármetszés legkorábban a betöltött 39. terhességi hét után javasolt.
Ennek elsősorban újszülöttgyógyászati oka van. A 39. hét előtt végzett tervezett császármetszések esetén magasabb lehet bizonyos újszülöttkori légzési problémák előfordulásának kockázata.
Ha azonban orvosi ok miatt szükséges a korábbi szülés, a műtét időpontját az adott egészségügyi helyzet határozza meg.
Erre nincs minden várandósra érvényes, egyszerű válasz.
A császármetszés bizonyos esetekben életmentő beavatkozás, más esetekben azonban a hüvelyi szülés járhat kevesebb kockázattal.
A tervezett császármetszés egyik előnye a kiszámíthatóság. Emellett elkerülhetők a hüvelyi szüléssel járó egyes gátsérülések és bizonyos medencefenéki károsodások.
Ugyanakkor a császármetszés hasi műtét, amelynek lehetséges szövődményei közé tartozik a fertőzés, a vérzés, a trombózis és a műtéti sérülés. A felépülés általában hosszabb lehet, mint egy szövődménymentes hüvelyi szülés után.
A későbbi várandósságokra is hatással lehet: korábbi császármetszések után bizonyos méhlepény-rendellenességek és más terhességi szövődmények kockázata növekedhet.
A szakmai irányelv ezért orvosi javallat hiányában továbbra is elsődlegesen a hüvelyi szülést javasolja, ugyanakkor meghatározott feltételek teljesülése esetén elfogadhatónak tartja az anyai kérésre történő császármetszést.
Az új szakmai irányelv nem kizárólag a magánszülészetekre vonatkozik. A tájékoztatással és a szakmai döntéshozatallal kapcsolatos ajánlások finanszírozási módtól függetlenül alkalmazandók.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármelyik kórházban automatikusan el is végzik a kért műtétet.
Az intézmény szakmai döntései és ellátási lehetőségei is szerepet játszhatnak abban, hogy hol valósulhat meg a császármetszés.
A szakmai irányelv szerint a hüvelyi szülés és a császármetszés költségei közötti különbség a jelenlegi finanszírozási környezetben nem szükséges, hogy befolyásolja a szakmai döntést. Ez ugyanakkor nem jelent önmagában külön, feltétel nélküli finanszírozási jogosultságot.
Ezért érdemes az adott szülészeten előre érdeklődni a helyi eljárásról és az esetleges térítési feltételekről.
Első lépésként érdemes már a várandósság korai szakaszában beszélni erről a gondozást végző szülész-nőgyógyásszal.
Fontos tisztázni, hogy az adott intézményben milyen módon kezdeményezhető az anyai kérésre történő császármetszés, ki végzi a szükséges konzultációkat, és ki jogosult a végső szakmai jóváhagyásra.
A döntésnél nemcsak az adott szülés körülményeit, hanem az édesanya egészségi állapotát, korábbi tapasztalatait és későbbi gyermekvállalási terveit is érdemes figyelembe venni.
Összefoglalva: nagyobb választási lehetőség, de nem automatikus műtét
A 2025 őszén megjelent magyar szakmai irányelv fontos változást jelent: részletes feltételek mellett lehetővé teszi a császármetszést akkor is, ha nincs rá közvetlen orvosi indok.
A döntéshez azonban továbbra is szükség van megfelelő tájékoztatásra, több szülészeti konzultációra, dokumentációra és szakmai mérlegelésre.
A legfontosabb cél változatlan: a szülés módjáról olyan döntés szülessen, amely az édesanya szempontjait, valamint az anya és a baba biztonságát egyaránt figyelembe veszi.
________________________________________
Források
• Belügyminisztérium: Egészségügyi szakmai irányelv a császármetszésről, 002099 (2025) – Egészségügyi Közlöny, 2025. október 16., különösen a 2049–2052. oldal.
• NICE: Caesarean Birth, NG192 – nemzetközi szakmai ajánlás.
• American College of Obstetricians and Gynecologists: Cesarean Delivery on Maternal Request – szakmai állásfoglalás.
A cikk általános tájékoztatást nyújt, és nem helyettesíti a személyre szabott szülészeti konzultációt.
