A bölcsődei/óvodai beszoktatás hatalmas változás a családok életében. Rengeteg kérdés és bizonytalanság fogalmazódik meg ilyenkor, főleg az anyukákban. Nem túl korai bölcsődébe adni? Mi lesz, ha nem szokik be? Mi lesz, ha nem tetszik neki? Mi lesz, ha…? Az aggodalom azonban átragadhat a gyermekre is, így jobb, ha az anyuka együtt készül gyermekével erre az új életszakaszra, a közösségben töltött időre.
A bölcsődei/óvodai közösség egy jól kialakított napirend alapján működik, mely biztonságérzetet ad a gyerekeknek. Ha otthon nincsen viszonylag állandó napirend, vagy gyökeresen eltér attól, amit a bölcsődében/óvodában alkalmaznak, nehéz lehet a beszokás. Ezért már hetekkel/hónapokkal előbb érdemes olyan napirendet kialakítani, amely hasonló a választott közösségéhez, így a gyermeknek is kevesebb változással kell szembesülni.
A szeparációs szorongás teljesen természetes jelenség és általában a 6. és a 18. hónap környékén a legerősebb. Ilyenkor a gyermek akkor is sokkal ragaszkodóbb, ha nem történik semmi extra változás az életében. Vannak azonban bújósabb/félősebb gyermekek, akiknek minden életkorban nehéz az elválás, akár csak egy rövid időre is. A beszoktatás során sokat segíthetünk nekik azzal, hogy az otthonból/”anyából” nála hagyunk egy darabot. Ez bármi lehet, akár egy anya illatú póló, egy plüssállat, vagy a cumi is, ami szükség esetén biztonságot nyújt neki. A legjobb, ha együtt választjuk ki a tárgyat és ügyelünk arra, hogy semmi esetre se felejtsük otthon.
Ha az édesanyában sok a bizonytalanság és az aggodalom, azt a gyermek is megérzi és könnyen átragadhat rá. Ezért az anyukáknak is fel kell készülni mindarra, amivel a bölcsődei/óvodai lét jár. A gyermek már nincs ott állandóan körülötte, lehet, hogy reggelente sírdogál, kapaszkodik, vagy könyörög, hogy ne kelljen többet menni. Ha lelkileg sikerül felkészülni ezekre a lehetőségekre és az anyuka hisz abban, hogy gyermeke jó helyre kerül, akkor gördülékenyebben fog menni az elválás. Ha viszont úgy érzi, hogy számára ez túl nehéz, intézheti az édesapa, vagy a nagyszülő is a beszoktatást.
A bölcsődei/óvodai beszoktatással kapcsolatban rengeteg könyv/mese áll rendelkezésünkre, ami bemutatja, milyen az élet az óvodában. Megbeszélhetjük a felmerülő kérdéseket, de beszélgessünk róla általánosságban is. Emeljük ki a pozitívumokat, de ne hallgassuk el a kihívásokat sem. Ha közel van a bölcsi/ovi, sétáljunk arra többször, ismerje meg az épületet, a környéket és ha lehet, akkor a gondozónőket is. A beszoktatás alatt vegyük át reggel, hogy pontosan mi fog történni: Pl. Ti megreggeliztek, addig anyu itt kint lesz az öltözőben. A gyermek mindig tudja, hogy mire számítson és mikor érdezik meg a szülő érte. Ne mondjuk nekik, hogy egy óra múlva érted jövök, kössük inkább a napi tevékenységek valamelyikéhez: „Ebéd után rögtön jövök érted.” „Ahogy felébredsz a délutáni alvásból már itt is vagyok.”
A gyermektől való elválás sokszor nehezebb az édesanyának, mint a gyermeknek, ezért nem mindig sikerül jól kezelni a helyzetet. Még egy utolsó puszi, még egy utolsó ölelés, még egy utolsó visszaszaladás azt a hitet erősíti a gyermekben, hogy mégsem fogunk elmenni, így ez egy ördögi körré válik. Természetesen egy magából kikelve zokogó gyermeket nagyon nehéz otthagyni, de van az a pont, amikor jobb gyorsan távozni, ugyanakkor a közelben maradni. Az esetek többségében a sírás csakis a szülőnek szól, így pár perc múlva a gyermek már nyugodtan játszik, vagy a gondozónő karjaiból nézelődik.
Vannak könnyebb és nehezebb esetek, de ha a szülő magabiztos és elhiszi, hogy jól döntött, a gyermek is könnyebben fog alkalmazkodni. A sok játék és a társaság előbb-utóbb minden gyermeket meggyőz arról, hogy a bölcsőde/óvoda egy remek hely.
Szerző: Teszkó Szilvia
