Stohl Luca kislánya 2023. májusában született. Az ATV Híradó népszerű műsorvezetőjét kérdeztük szülésről, anyaságról, felkészülésről és a mindennapokról.
Táncosként a mozgás a mindennapi életed része. Milyen sportot, mozgásformát űztél a várandósság előtt és a várandósság alatt?
Négy éves koromtól az életem része a mozgás. Mikor megtudtam, hogy babát várunk, természetes volt, hogy nem állok le. Míg korábban a tánc mellett jógáztam, futottam, edzőterembe jártam, a várandósságom alatt és azóta is, ATV-s kollégám Rónai Egon feleségéhez járok tornázni. Zsanett hosszú évekig hozzám hasonlóan táncosként dolgozott, három gyermeke van, mostanra rengeteg technikát megtanult, gerinctréninget, kismama tornát is tart, remek erősítő, nyújtó, mobilizáló gyakorlatokkal.
Hogyan készültél a szülésre? Mindennek alaposan utánanéztél, utánakérdeztél a legutolsó részletig, vagy a szülésznőre és az orvosra bíztad magad?
Mindennek utánajártam. A barátaim azt mondták, annyi workshopon és kurzuson voltam, hogy lassan én is tarthatnék előadást. Viccet félretéve, nekem nagy magabiztosságot és megnyugvást adott, hogy kiváló szakemberekkel kerültem kapcsolatba. A Czeizel Intézetben több alkalommal megfordultunk, de Hadas Kriszta kollégám Jön a baba workshopját is nagyon szerettem. Jó hasonló helyzetben lévő párokkal készülni, az egésznek van egy különleges varázsa.
Mi volt a legjobb tanács, amit a babagondozással kapcsolatban kaptál?
A legjobb, vagy legfontosabb tanács az volt, hogy hallgassak az ösztöneimre. A kisbabák mindent tudnak ösztönből, nekünk “csak” meg kell találni az adott helyzethez az épp megfelelő kulcsot. Persze ez nem olyan egyszerű, de igyekszem nem pánikolni, higgadtan kezelni a nehezebb napokat is. Hatalmas segítség, hogy a férjem örömmel foglalkozik Rózával, azt hiszem jó csapatot alkotunk.
Itthon nagy a család, gondolom segítség is akad bőven. Németországban hogyan oldjátok meg a mindennapokat? Van segítségetek?
Nincs, itt főként hármasban éljük a mindennapokat és szerencsére jól boldogulunk. Nemrég épp arról beszélgettünk, hogy habár készültünk rá, milyen lesz a baba melletti állandó készenlét, arra csak menet közben jön rá az ember: itt tényleg nincs üresjárat… Mondom ezt úgy, hogy Róza kifejezetten “jó baba”. Csak a napközbeni alvással harcolunk.
Az anyukák életében komoly mérföldkő, mikor először bízzák másra a kicsit. Nálatok hogyan volt az első alkalom, okozott valamilyen aggodalmat, vagy teljesen flottul ment és el is tudtad engedni magad?
Mivel Rózi még 100%-ban anyatejes baba, nem nagyon mozgok nélküle. Szerencsére éjszaka elég stabilan, jól alszik, így egyszer altatás után a legjobb barátnőm lánybúcsújára becsatlakoztam, ezalatt a férjem őrizte Róza álmát. Tejet hagytam a hűtőben, 15 percnyire voltam, a telefon természetesen a közelemben volt, de szerencsére nem volt szükség semmire, Róza hagyott bulizni.
Van lehetőségetek arra, hogy kettesben is szervezzetek programot a férjeddel?
Mivel Németországban nincs segítség, így egyelőre házon belül oldjuk meg a randevúkat. Ősszel, ha Pesten leszünk, lehet megpróbálunk ellógni néhány órára, szerencsére nagymamák és nagynénik sora várja, hogy babázhasson.
Magyarországon van egy jól működő védőnői hálózat, Németországban hogy működik az édesanyák segítése? Van a védőnőkhöz hasonló rendszer?
Van, itt Hebamme segíti a családot, aki nem csak védőnőként, szülésznőként is dolgozik. Már a várandósság alatt fel lehet venni vele a kapcsolatot, nem kötelező, de ajánlott, ráadásul a biztosító fizeti a szülésfelkészítőt vagy esetleges kismama tornát, ha az anyuka ilyet is igényel. Mivel a várandósság alatt a munkám miatt sokat voltam Magyarországon és szülés után az első három hónapot is Budapesten töltöttük, én nem fogadtam németországi Hebamme-t.
Vannak kisbabás barátnőid, akivel kölcsönösen segítitek egymást? Rózával éltek közösségi életet, vagy inkább hármótok univerzumában szeretitek tölteni a mindennapokat?
A családban is barátoknál is van hasonló korú baba, így ha nem is személyesen, de sokat beszélgetünk. Az első időszakban inkább hármasban töltöttük az időt, illetve a rokonokkal, de idővel, ahogy Róza egyre nagyobb, kezdjük a társasági életet.
Máris bombaformában vagy. Mikor kezdtél mozogni a szülés után és milyen mozgásformát választottál?
Köszönöm, bár ez inkább szerencse és mozgás, nem önsanyargatás. Gyakorlatilag a szülés másnapján elkezdtem az előre megbeszélt légzőgyakorlatokat és a vérkeringést fokozó mozdulatokat. Ezek ágyban végezhető bokakörzések, apró mozdulatok, csak annyit csináltam, amennyi jólesett. Ezt azóta is tartom, ha a szervezetemnek inkább alvásra van szüksége, lelkiismeretfurdalás nélkül kihagyom az edzést és alszom Rózával, viszont testemnek-lelkemnek nagyon kellenek a nagy séták, nyújtások, erősítések, hogy a szervezetem megfelelően regenerálódjon és nem utolsó sorban, hogy elbírjam az egyre gyarapodó Rózit.
A munkába való visszatérés meg szokta viselni az édesanyák lelkét. Te hogyan és mikor képzeled el a munkába való visszatérést?
Szerencsére az ATV csapata nagyon támogató. Szülés előtt nem fixáltuk, hogy mikor térek vissza, néhány havonta egyeztetünk a hírigazgatóval. Most úgy látom, szép fokozatosan talán már a télen láthatnak a nézők.
Várandósság alatt, vagy szülés után változott-e a szépségápolási rutinod?
Felgyorsult, a kicsi érkezése előtt is feszített tempóban éltem, de azóta tényleg nincs üresjárat. A szükség megköveteli a gyorsaságot, míg korábban volt időm hosszabban pepecselni, most inkább a praktikum számít. Ezen kívül már az sem mindegy, mit kenek magamra. A terhesség előtt is igyekeztem tudatosan választani, azóta ez fokozottan igaz. Rózával a hasamban tudatosult bennem, mennyire nem mindegy, hogy milyen összetevőket tartalmaz az a testápoló, dezodor, vagy krém amit használok.
Szerző: Teszkó Szilvia
-femivity-opt.jpg)
